A kóstolás a borok csodálatos világának esszenciája
Fehér Anna bortechnológus, nemzetközi borbíráló, a Koch Borház Kecskemét üzletvezetője mindössze 29 évesen többtucatnyi borverseny zsűrijében bírálta már a hazai borászok remekeit.
Nézetei szerint a magyar borvilág napjainkban aranykorát éli. Mekkora kihívás nőként egy férfias szakmában érvényesülni? Milyen a hazai borok külföldi megítélése? Fehér Anna többek között e kérdéseinkre adott választ, emellett a borbírálók kulisszatitkaiba is betekintést engedett.
– Mikor kezdett érdeklődni a borok világa iránt?
– 16-17 évesen kezdtem borokkal foglalkozni. Egy egyesületnek dolgoztam, mint borhosztesz. Mivel a többiek szépek voltak, nekem muszáj volt értenem hozzá. Két év múlva elvégeztem a bortechnológus szakot Egerben. Mi voltunk az első nappali tagozat. A csoportunk 12 főből állt, mindössze ketten voltunk lányok. A másik lány „disszidált”, továbbment dísznövénytermesztőnek, így egyedül maradtam. Emlékszem, a kollégiumi ablakom a Nagy-Egyed hegyre nézett, mely hazánk legmagasabb pontja, ahol szőlőt termesztenek. Történt egy reggel, hogy késésben voltam, kinéztem az ablakon, és hirtelen megmagyarázhatatlan nyugalom öntött el. Abban a pillanatban éreztem, hogy rendben vagyok, ezt kell csinálnom, ez lesz az én történetem.
– Mekkora kihívás nőként egy zömmel férfiak által művelt szakmában boldogulni?
– Szerintem ez elsősorban személyiségfüggő. A boros szakmákban nagyon dinamikusan nő a nők jelenléte a borkészítés, a kóstolás és a marketing területén egyaránt. Tudok olyan egri borászról, aki csak akkor engedi forgalomba hozni a borait, ha a felesége kimondja rájuk, hogy rendben vannak. A nők ízérzéke nagyon fejlett, precízebben kóstolunk, jobban vissza tudjuk idézni az illatokat, ízeket.
– Mindössze 29 éves, és már többtucatnyi borverseny zsűrijébe hívták.
– Évente 5-10 versenyre szoktak hívni, ez valójában nem olyan sok. A borversenyeken nagyon fontos, hogy minél színesebb legyen a bírálók köre. Legtöbbször a saját borát mindenki jobbnak érzi, ezt hívjuk pincevakságnak. Szoktuk is mondani, hogy négyféle bor létezik: a rossz, a jó, a nagyon jó és az enyém. Éppen ezért kell a bírálatba külsősöket is bevonni. Én pedig ilyen szempontból kényelmes helyzetben vagyok: sok helyre lehet bepakolni, mivel nem vagyok hivatásos borász, mégis napi szinten foglalkozom borral. Tehát kicsit távolabbról, de úgy hiszem, jó a rálátásom a borokra.
– Igényelnek előzetes felkészülést a versenyek a borbírálók számára?
– Fontos, hogy a borbírálat előtt soha nem szabad olyan ételt, italt fogyasztani, mely nagyon elveszi az ízérzéket. Nincsen kávé, se cigaretta. Nagyon letisztult módon kell odaállni.
– Mely szempontok alapján zajlik a borok értékelése?
– Egy nemzetközi, százpontos szempontrendszer alapján bíráljuk a borokat, melyek oklevelet, bronz, ezüst, arany és nagy aranyérmet kaphatnak. Nézzük többek között a megjelenést, a szín tisztaságát, az illatot, a zamatot, valamint a hosszúságot. A legtöbb pont azonban az összbenyomásra adható. Természetesen vakon bírálunk, nem tudjuk, mely bor melyik pincészethez tartozik. Általában páratlan a bírálóbizottságok tagjainak száma, továbbá a legalacsonyabb és a legmagasabb pontszám kiesik. Ez azért fontos, mert egy bor lehet attól még kiváló, hogy az én ízlésemnek idegen. És persze fordítva is.
– Hányféle bort kóstol átlagosan egy borverseny során?
– Átlagban maximum harminc tételt kóstolunk versenyenként, persze előfordulnak extrém esetek. A leghosszabb borverseny, melyen részt vettem, Romániában volt. Kilencven tételt kellett kóstolnunk, nyolc óra hosszán keresztül tartott. Negyven tétel után adtam egy televíziós interjút, azóta sem mertem megnézni. Komolyra fordítva a szót, természetesen nem nyeljük le a borokat, de azért egy-egy verseny után nem ülök autóba.
– Előfordult, hogy problémát okozott egy verseny során, hogy egy borász nem értett egyet a zsűri döntésével?
– Természetesen minden versenyen akad, aki nem ért egyet a bírálóbizottság döntésével. Számomra a legviccesebb eset Egerben történt, ahol a Bikavér Bizottság működik. Egy ilyen verseny alkalmával előfordult egyszer, hogy a bíráló borász a saját mintájára mondta, hogy nem megfelelő minőségű.
– Van kedvenc bora?
– Kadarkafanatikus vagyok. Úgy gondolom, e fajtában hatalmas lehetőség van Magyarországon. Mindenféle stílusú kadarkát szívesen fogyasztok, de a könnyed, gyümölcsös, csak egy picit ászokolt áll a legközelebb az ízlésvilágomhoz. Remek gasztrobor, mellyel nagyon jó főzni, úgyhogy néha az ételbe is teszek.
– Hogyan látja a hazai borvilág jelenlegi helyzetét?
– Rengeteget fejlődtünk az elmúlt évtizedben. A mostani időszakot szerintem húsz év múlva egyfajta aranykorként fogjuk emlegetni. Divat lett a borhoz érteni, és nagyon jó minőségű borok születnek. Fantasztikus élmény, hogy a fiatalok körében is azt látom, péntekenként már nem sörözni, hanem borozni indulnak. Persze senki nem egy Barrique Cabernet Sauvignonnal kezdi a boros pályafutását. Mindannyian „rossz” borokat is iszunk az elején, ezen túl kell esni. A félédes muskotály egy gyerekbetegség, mely épphogy 18 évesen jónak tűnik. Ugyanakkor mégiscsak fejlődni kezdünk. Az Irsai Olivér például – mely ma hazánk legnépszerűbb borfajtája – igazi erőssége, hogy annyira hasonló az íze a szőlőléhez, hogy megkóstolják, és elkapja őket a lendület. Utána pedig megnéznek egy cserszegi fűszerest is, egy chardonnay-t, olaszrizlinget, és éppen ez a borok világának esszenciája. Sokat kell kóstolni, de a legfontosabb az, hogy kíváncsiak és nyitottak maradjunk. Az egyik hazai együttes is megénekelte: 25 fölött a vörösboros kólának a felejtenivalók listájára kell kerülnie.
– Milyen a hazai borok külföldi megítélése?
– A magyar borászat a világ összbortermelésének mindössze egy százalékát adja. Csak olyan borokkal tudunk kitűnni, melyek valami miatt különlegesebbek. Éppen ezért szerintem olyan fajtákra kell helyeznünk a hangsúlyt, melyek csak nálunk fellelhetők. Az egyik nagy befutó szerintem a cserszegi fűszeres, melynek választani kellene egy nemzetközi nevet. Továbbá a kadarka és persze a fantasztikus rozéink, melyek könnyedek, üdék és frissek. Külföldi tapasztalataim alapján e fajták indítják be az ottani borbarátok fantáziáját. Árversenyben sajnos nem tudjuk felvenni a kesztyűt, ugyanis az a baj az újvilági borokkal, hogy nem rosszak. Két-három euróért egy korrekt chilei bort kapunk. Magyarországon hatszáz forintért nehezen tudok jó bort venni. Éppen ezért a helyünket inkább a gasztronómiában, éttermekben látom.
forrás: baon.hu
- Csökkent a gázolaj ára
- Leszakadt egy vasúti felsővezeték Érdnél, jelentős késésekre kell számítani
- NAV: sok változást hoz a jövedéki szabályozásban az új törvény
- Megbüntették a kecskeméti buszpályaudvart, mert kétszer is leszedték a Momentum plakátjait
- Az E.ON nevével visszaélve téveszthetik meg a lakosságot
- Így úszható meg a hosszú várakozás a horvát autópálya-kapuknál
- A talált madárfiókák többsége nem árva, nem szorul megmentésre, ne szedjük össze őket!
- Már csak pár napig lehet pályázni az ingyen falfestékre
- Hosszú hétvégi változások, kedvezmények a vasúton
- Online térképen láthatóak a tervezett áram- és gázszünetek az E.ON oldalán
- Nagy összegű készpénzzel érkezik az Európai Unióba? Akkor erre figyeljen!
- Lezárásokra, forgalomkorlátozásokra kell készülni ma és holnap Budapesten
- Óvjuk adatainkat úgy, mint a pénztárcánkat
